A reményteli várakozás Istene

Róm.15,13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által.

A konkordáns fordítás szerint is elolvasom. A reményteli várakozás Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hit gyakorlásában, hogy bővölködjetek a reményteli várakozásban és a Szent Szellem hatóerejében.

Nagy áldás, hogy Isten a reménység, pontosabban a reményteli várakozás Istene. Isten gyermekeinek az üdvössége felől teljes bizonyossága lehet, mivel ezt Isten világosan kijelentette az igében, és erről a bennük lévő Szent Szellem is bizonyságot tesz. Az ige ezt más helyen élő reménységnek nevezi. Elsősorban azért élő, mert élő feltámadt Krisztusunk van, aki bennünk él. Azért reménység, mert még itt vagyunk ezen a földön, és várjuk a testünk megváltását is. Hit által azonban tudjuk, hogy az üdvösségünk Krisztusban készen van.

Erről ír Péter apostol. 1Pét.1,3-5 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Romolhatatlan, szeplőtelen, és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra. Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvaló legyen.

Hit által örülhetünk ezeknek, de még itt vagyunk ebben a testben, addig, amíg Isten jónak látja. Itt még van fájdalom, sóhaj és halál is. De ott lehet az öröm a békesség, amivel Isten be akar tölteni, hogy bővölködjünk a reménységben.

Róm.8,22-25 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig .Nemcsak ez pedig hanem maguk a Szellem zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot a mi testünknek megváltását. Mert reménységben tartattunk meg, a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység, mert amit lát valaki, miért reményli azt? Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.

Az élő reménység nem a láthatókra néz, hanem a láthatatlanokkal számol hit által. Ezzel szemben a földi, hiábavaló reménység arra épít, amit lát, vagy amit látni szeretne. Például gyerekkoromban reméltem, hogy nagy focista lesz belőlem. Ez nem sikerült, mert voltak nálam tehetségesebbek és nem voltam kitartó sem. Ez hiábavaló reménység volt.

Mi is olyanok voltunk, mint a körülöttünk élő emberek. Isten, Krisztus és reménység nélkül éltünk a világban. Isten kegyelme, hogy az övéi lehetünk, és hogy nem kell rettegnünk ebben a járványhelyzetben sem.

Hallottam egy szegény asszonyt a hírekben. Nagyon fél attól, hogy beteg lesz, de attól is fél, hogy oltást kapjon, mert sajnos nagyon sok rémhír terjed a médiában. Fél attól, hogy megszűnik az állása, mi lesz a családjával. És sokan vannak így. Bennünket is elfoghat a félelem vagy a türelmetlenség, hogy mikor lesz már ennek vége? A hívő emberek közül is sokan megbetegszenek, vannak testvérek, akik meg is haltak. Jó nekünk józannak maradni és a reményteli várakozás Istenébe vetni a bizalmunkat. Ő azt mondta, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van. Ez a reménységünk és hitünk, így várakozzunk.

JerSir. 3,25-26 Jó az Úr azoknak, akik várják őt, a léleknek, amely keresi őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

Benne lehet a hívő ember sokfajta nyomorúságban, nehézségben, aminek nem látni a végét, és sokszor nehéz a várakozás. Az ige biztat: Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. A mi Istenünk a reményteli várakozás Istene.

Még egy másik szempontból is nézzük meg ezt. Mi történik akkor, amikor egy hívő ember vétkezik és elbukik?

Ekkor zavar támad az Úrral való közösségben, kapcsolatban. Erről volt egy szolgálat is nem régen. Amíg a hívő ember nem ítéli meg magát, addig a sötétségben marad és kínlódik.

Ezt én is megtapasztaltam mostanában. Az Úr bűnné tett valamit az életemben, amin én előtte könnyelműen át akartam lépni. Mikor ezt felismertem, megítéltem magamat és Hozzá mentem. 1Ján.1,5-9 És ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk, hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van, közösségünk van egymással és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

Nagyon hálás voltam, hogy az Úr rávezetett erre. Tudtam, hogy valami nincs rendben. Ha olvastam az igét nem szólt hozzám. A bűn sötétségben tart. Amikor megítéltem magam, akkor kezdődött a helyreállítás. Ekkor olvastam a következő igéket.

Mik7,7-9 De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét, meghallgat engem az én Istenem! Ne örülj én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom. Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene, mindaddig amíg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát.

Megtapasztaltam, hogy valóban kivisz a világosságra és felemelt. Ha nem is egy pillanat alatt, hanem ahogy ő jónak látja, ő szabja meg az idejét. Az én részem, hogy az Úrra nézzek és a reményteli várakozás Istenében bízzam, mert ő az én világosságom.

Az ellenség nyilván örült a bajomnak, annak mikor egy hívő ember elbukik, elesik, ő azt akarja, hogy úgy is maradjon. Elterülve a sötétségben. De igen nagy kegyelem, hogy megalázhatjuk magunkat és mehetünk az Úrhoz, aki felemel, mert ő a mi igazságunk és reménységünk.

Testvérek, járjunk méltóan Őhozzá. Ő töltsön be bennünket örömmel és békességgel, hogy bővölködjünk a reményteli várakozásban.

Júdás 24-25 Annak pedig aki titeket a bűntől megőrizhet és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel. Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mind örökké. ÁMEN